Nyárádremete – Szentegyháza

Reggel korán keltünk, hogy haladni tudjunk a hűvösben, ami reggeliben nem hűvös volt, hanem nagyon hideg. Amikor kinéztem a sátorból, két őz legelészett a sátor előtt, de nem sikerült lefotózni őket.

Gyorsan összepakoltunk, és indultunk tovább Szováta irányába. Az út arrafele szinte végig lejtett, így elég hamar megtettük a távot.

Szováta elején megálltunk az Osváth csorgónál vizet vételezni.

Szovátán elmaradhatatlan program volt a Medve-tó meglátogatása. Sétáltunk kicsit az erdei ösvényeken, megnéztünk egy másik sós tavat, majd elindultunk élelmet szerezni.

A reggeli órákban még nem volt nyitva egy vendéglő szerüség sem, így találtunk egy helyet, ahol lángost és hot-dogot vettünk.

A lángos nagyon ízletes volt, vastag tésztával, fokhagymával, tejföllel és sok sajttal a tetején.

Korondon minél gyorsabban igyekeztünk áthaladni, mert valamiért nem tartozik a kedvenc “turisztikai látványosságaim” közé.

Korond után viszont találtunk egy jó helyet a patak partján, ahol árnyék volt és be lehetett menni a vízbe, ugyanis ekkor már 40 fokos melegben tekertünk egy ideje.

Mivel a meleg miatt húzódtunk félre az árnyékba, így számomra trmészetes volt, hogy bele mászok a patakba. A úszáshoz kicsi volt a víz, de nem bírtam a tétlenséget, így kőfalat építettem a patak partján .

A nagy meleg miatt egyszerre csak keveset tudtunk haladni, így ha egy hűvösebb, árnyékos helyet találtunk, megálltunk pihenni.

Székelyudvarhelyen sok időt töltöttünk, mert úgy döntöttünk, hogy megvárjuk az estét és csak utánna megyünk tovább.

Az Udvarhely utáni nagy emelkedők előtt még megálltunk vacsorázni, majd nekivágtunk a meredeknek.

Lassan haladtunk és a nap is gyorsan eltűnt a hegyek mögött. Bekapcsoltuk a lámpákat és úgy haladtunk az éjszakában. Az útvonalunk eddigi legforgalmasabb szakaszán haladtunk, mellettünk kamionok és autók száguldoztak.

Szerettünk volna Homoródon sátorozni, de nem találtunk sátorozásra alkalmas helyet, ami bekerített területet jelent, mivel a környéken medvék is élnek szép számmal.

Kénytelenek voltunk tovább menni Szentegyházára, amit nem bántunk meg, mert a helyi strand területén kaptunk sátorhelyet és meleg vízzel zuhanyozhattunk.

A túra másnap itt véget ért a kánikula miatt, így a hátralévő szakaszt a szüleim autójában tettük meg. De az út jövőre is a helyén marad, 2012-ben újra nekivágok.