Kolozsvárról reggel 8 óra előtt indultunk el, és sokáig tartott, míg kijutottunk a városból. Igyekeztünk a reggeli hűvösben minél többet haladni, mert sikerült a túrát az év legmelegebb napjaira időzíteni.
A hivatalos indulás a város központjából volt. Bekapcsoltam a GPS-t, de előtte leültem a bicikli elé, hogy ne árnyékoljam a műholdakat.
Útközben megálltunk egy forrásnál, remélve, hogy iható vízhez jutunk. Egy korty elfogyasztása után nyilvánvalóvá vált, hogy ihatatlan. Szomorúan konstatáltuk, hogy az alföldön a palackozott vízen kívül szinte lehetetlen jó ivóvízhez jutni.
A délelőtti nap egyre intenzívebben ontotta magából a forróságot, így hamar előkerült a naptej, és igyekeztünk bőségesen bekenni magunkat.
A táj egyes szakaszokon a sivatagot idézte. Kiszáradt legelők és délibáb kísértette a környéket. Folyamatosan figyelnünk kelett a víztartalékot, és ha fogytán volt, igyekeztünk a legközelebbi boltból beszerezni az életmentő folyadékot.
Egy ilyen túra folyamán meg lehet tanulni értékelni a máskor természetesnek tűnő dolgokat, mint a tiszta ivóvíz.
Útközben egy nagy fa árnyékában találtunk négy macskát, valószínüleg kidobta őket valaki. Nem tudtunk mit kezdeni velük, így abban a reményben hagytuk őket, hogy a közeli tanya lakói észreveszik és befogadják a négy apróságot.
A nagy meleg miatt gyakran megálltunk pihenni. A déli órákban csak nagyon keveset tudtunk haladni, mert elviselhetetlen volt a hőség.
Az első napi úticélunk Régen volt, ahol a tervek szerint egy kemping területén sátoroztunk volna. Régenbe a naplementével egyszerre érkeztünk, és amint lehűlt az idő, erőre kaptunk. Úgy döntöttünk, hogy éjszaka eltekerünk Szovátáig, ami még legalább 60 kilóméterre volt.
Belevágtunk az éjszakába, a városból kiérve koromsötétben haladtunk, és a GPS segítségével tájékozódtunk.
Az éjszakai haladás nem volt izgalmaktól mentes, mert sok érdeklődő ember és kutya figyelmét felkeltettük.
A kutyatámadásokkal jól boldogultunk, vagy leszálltunk a bringákról és sétáltunk kicsit, amíg megunták az ebek, vagy begyorsítottunk és lehagytuk a négylábuakat.
Az emberek félelmetesebb viselkedést tudnak produkálni a sőtét éjszakában. Volt, amikor egy mezőn áthaladva valaki őrülten üvöltött melettünk, de a sötétben nem láttunk senkit. Később egy terepjáró melett haladtunk el, amelyben vadászok várakoztak. Miután elhaladtunk az autó melett, egy zöld pont cikázott a hátunkon. Félelmetes volt azzal a tudattal tekerni tovább az éjszakában, hogy a zöld pontot egy távcsöves puska lézer célzója vetíti a hátam közepére.
Éjszaka 2 órakor úgy döntöttünk, hogy sátrat verünk az első megfelelő helyen, amire Nyárádremete határárában találtunk rá.
Kemény nap volt, de a tervezettnél többet sikerült haladnunk.
