Gyorsan összepakoltunk, és indultunk tovább Szováta irányába. Az út arrafele szinte végig lejtett, így elég hamar megtettük a távot.

Szováta elején megálltunk az Osváth csorgónál vizet vételezni.

Szovátán elmaradhatatlan program volt a Medve-tó meglátogatása. Sétáltunk kicsit az erdei ösvényeken, megnéztünk egy másik sós tavat, majd elindultunk élelmet szerezni.

A reggeli órákban még nem volt nyitva egy vendéglő szerüség sem, így találtunk egy helyet, ahol lángost és hot-dogot vettünk.

A lángos nagyon ízletes volt, vastag tésztával, fokhagymával, tejföllel és sok sajttal a tetején.

Korondon minél gyorsabban igyekeztünk áthaladni, mert valamiért nem tartozik a kedvenc “turisztikai látványosságaim” közé.

Korond után viszont találtunk egy jó helyet a patak partján, ahol árnyék volt és be lehetett menni a vízbe, ugyanis ekkor már 40 fokos melegben tekertünk egy ideje.

Mivel a meleg miatt húzódtunk félre az árnyékba, így számomra trmészetes volt, hogy bele mászok a patakba. A úszáshoz kicsi volt a víz, de nem bírtam a tétlenséget, így kőfalat építettem a patak partján .

A nagy meleg miatt egyszerre csak keveset tudtunk haladni, így ha egy hűvösebb, árnyékos helyet találtunk, megálltunk pihenni.

Székelyudvarhelyen sok időt töltöttünk, mert úgy döntöttünk, hogy megvárjuk az estét és csak utánna megyünk tovább.

Az Udvarhely utáni nagy emelkedők előtt még megálltunk vacsorázni, majd nekivágtunk a meredeknek.

Lassan haladtunk és a nap is gyorsan eltűnt a hegyek mögött. Bekapcsoltuk a lámpákat és úgy haladtunk az éjszakában. Az útvonalunk eddigi legforgalmasabb szakaszán haladtunk, mellettünk kamionok és autók száguldoztak.

Szerettünk volna Homoródon sátorozni, de nem találtunk sátorozásra alkalmas helyet, ami bekerített területet jelent, mivel a környéken medvék is élnek szép számmal.

Kénytelenek voltunk tovább menni Szentegyházára, amit nem bántunk meg, mert a helyi strand területén kaptunk sátorhelyet és meleg vízzel zuhanyozhattunk.

A túra másnap itt véget ért a kánikula miatt, így a hátralévő szakaszt a szüleim autójában tettük meg. De az út jövőre is a helyén marad, 2012-ben újra nekivágok.

A hivatalos indulás a város központjából volt. Bekapcsoltam a GPS-t, de előtte leültem a bicikli elé, hogy ne árnyékoljam a műholdakat.

Útközben megálltunk egy forrásnál, remélve, hogy  iható vízhez jutunk. Egy korty elfogyasztása után nyilvánvalóvá vált, hogy ihatatlan. Szomorúan konstatáltuk, hogy az alföldön a palackozott vízen kívül szinte lehetetlen jó ivóvízhez jutni.

A délelőtti nap egyre intenzívebben ontotta magából a forróságot, így hamar előkerült a naptej, és igyekeztünk bőségesen bekenni magunkat.

A táj egyes szakaszokon a sivatagot idézte. Kiszáradt legelők és délibáb kísértette a környéket. Folyamatosan figyelnünk kelett a víztartalékot, és ha fogytán volt, igyekeztünk a legközelebbi boltból beszerezni az életmentő folyadékot.

Egy ilyen túra folyamán meg lehet tanulni értékelni a máskor természetesnek tűnő dolgokat, mint a tiszta ivóvíz.

Útközben egy nagy fa árnyékában találtunk négy macskát, valószínüleg kidobta őket valaki. Nem tudtunk mit kezdeni velük, így abban a reményben hagytuk őket, hogy a közeli tanya lakói észreveszik és befogadják a négy apróságot.

A nagy meleg miatt gyakran megálltunk pihenni. A déli órákban csak nagyon keveset tudtunk haladni, mert elviselhetetlen volt a hőség.

Az első napi úticélunk Régen volt, ahol  a tervek szerint egy kemping területén sátoroztunk volna. Régenbe a naplementével egyszerre érkeztünk, és amint lehűlt az idő, erőre kaptunk. Úgy döntöttünk, hogy éjszaka eltekerünk Szovátáig, ami még legalább 60 kilóméterre volt.

Belevágtunk az éjszakába, a városból kiérve koromsötétben haladtunk, és a GPS segítségével tájékozódtunk.

Az éjszakai haladás nem volt izgalmaktól mentes, mert sok érdeklődő ember és kutya figyelmét felkeltettük.

A kutyatámadásokkal jól boldogultunk, vagy leszálltunk a bringákról és sétáltunk kicsit, amíg megunták az ebek, vagy begyorsítottunk és lehagytuk a négylábuakat.

Az emberek félelmetesebb viselkedést tudnak produkálni a sőtét éjszakában. Volt, amikor egy mezőn áthaladva valaki őrülten üvöltött melettünk, de a sötétben nem láttunk senkit. Később egy terepjáró melett haladtunk el, amelyben vadászok várakoztak. Miután elhaladtunk az autó melett, egy zöld pont cikázott a hátunkon. Félelmetes volt azzal a tudattal tekerni tovább az éjszakában, hogy a zöld pontot egy távcsöves puska lézer célzója vetíti a hátam közepére.

Éjszaka 2 órakor úgy döntöttünk, hogy sátrat verünk az első megfelelő helyen, amire Nyárádremete határárában találtunk rá.

Kemény nap volt, de a tervezettnél többet sikerült haladnunk.

A vonatra felszállva igyekeztünk a kerékpárokat szorosan egymás mellé elhelyezni, hogy kevés helyet foglaljanak.

Fél óra múlva megérkezett a kalauz, megnézte a jegyeket, majd közölte, hogy a bicikli szállításra is kell jegyet venni. Zsuzsa közölte vele, hogy máskor is utaztunk így és nem kelett jegyet venni. A kalauz hamar megbékélt a gondolattal, hogy nem fogunk jegyet venni, így többé nem is zaklatott.

Egyik állomáson egy férfi kéregetett a vonaton, közöltem vele, hogy nincs 1 lejem, mire ő megkérdezte, hogy magyarok vagyunk, mert akkor jó lesz a forint is

Kolozsváron az első gyorsétteremnél bevágtunk egy gyrost és eltekertünk a szálláshelyünkre az unokatestvéremhez.

Szombaton reggel 9 órakor a Decebal hídról indultam, csatlakoztam Norbihoz, majd a város végén három főre bővült a csapatunk. Csatlakozott Seba is, aki hegyikerékpárral vágott neki az útnak.

A határnál megtörtént  a pénzváltás, ettünk egy csokit reggelire és beletekertünk a Magyar aszfaltba.

A norbi fixije nagyon jól gurult, simán bírta tartani a 30km/h tempót.

A hegyikerékpár lassúnak bizonyult a vékony kerekű bringáink melett.

A Peugeot is remekül működött, azt leszámítva, hogy az út végére kilazult az egyik hajtókar.

A legtöbb helyen jó minőségű aszfalton tekertünk, és a forgalom is elenyésző volt.

Egy rövid szakaszon még kerékpáros vontatásra is sor került, érdekes látvány volt, ahogyan egy fixis vontat egy montist.

Debrecenbe érkezés után kerestünk egy helyet, ahol volt wi-fi és Norbi szólt két Debreceni ismerősének, akik 20 perc múlva megérkeztek.

A lányok elkalauzoltak egy helyre, ahol óriás gyrost lehet kapni.

Az óriás gyrost a közeli kocsmában fogyasztottuk el, és kizárólag kólával nyomtattuk le.

Indulás előtt készítettünk egy csoportképet és nekivágtunk az útnak.

Nagyon jól haladtunk, de néha azért meg kelett állni, hogy bevárjuk a montis bajtársat is, mert neki jóval nehezebb volt a tekerés.

Néhány pihenő és nagyon sok kilóméter után a naplementével egyszerre megérkeztünk Nagyváradra.

Kellemes tekerés volt, egy élmény országútival túrázni.

Reggeli után felmálháztuk a drótszamarakat és elhagytuk a szállásunkat.

Rövid időre megálltunk a Dóm téren, közben Dani telefonkártyát próbált vásárolni, de nehezen talált olyan helyet, ahol ez lehetséges volt.

Későre sikerült elhagynunk Szegedet, de amilyen lassan jutottunk ki a városból, annál jobban haladtunk a városon kívül.

Útközben megálltunk a Vörös-szekfű cukrászdánál, ahol nagyon finom fagyit ettünk.

Makó előtt én elbúcsúztam a világutazó házaspártól és nekivágtam a hazafele vezető útnak.

Mivel nem előre megtervezett útvonalon mentem, így a GPS-nek köszönhetően Makó után néhány kilómétert mezei úton kellett megtennem.

100 kilóméter után a bal térdemben minden erősebb tekerésnél elviselhetetlen fájdalom jelezte, hogy gond van. Az út hátralevő részét jobb lábbal tekerve tettem meg.

Az ebédemet délután 5 órakor a Fekete Körös partján fogyasztottam el.

Estére értem a határhoz és a Romániai szakaszt sötétben tettem meg.

Nagyváradra éjszaka 2 órakor érkeztem meg.

Kellemes kerékpártúra volt, leszámítva az utolsó szakaszon jelentkező térdfájdalmat. A túra során csodálatos emberekkel találkoztam, akik képesek pozitívan látni és megélni az életet.

A biciklitúra nagyon jó lehetőség az emberek és a környezetünk megismeréséhez.

Szétszedtem a sátramat és kiterítettem a fűre, hogy megszáradjon a reggeli napon.

A nehezen ébredő társaság tagjai is asztalhoz ültek és mindenki megreggelizett.

A csapat egy része: Dúd, Kutya és Berci csak a Tiszapartig kísérték Árpiékat, reggel visszafordultak.

Összepakoltuk a dolgainkat, felmálháztuk a kerékpárokat és elindultunk Csongrád felé.

Reggel a Tiszaparton csatlakozott hozzánk Koller Andor is, aki a környék nagy ismerője és szivesen mesélt a helyi látványosságokról.

Csongrádon a Tiszaparti strandon kiterjedt homokos rész és nagy vízfelület áll a fürdőzők rendelkezésére.

Az árvíz miatt a folyóparti házakat lábakra építik.

Fanni a 10 éves kislány édesapjával Gyulával a Budapest – Szeged szakaszon volt tagja a csapatnak.

Gyula gyerekkorában elkapta a gyerekbénulást, ami a jobb lábát érintette, és így azon járógépet visel.

Fanni a 10 éves korával, a 29 kilójával és a felmálházott bringával képes volt tartani a tempót a felnőttekkel. A maciját minden nap másik irányba ültette a csomagokra, hogy változatos legyen a táj számára is.

Róluk tudni kell, hogy 2012-ben kerékpárral indulnak el a Londoni Olimpiára.

Baksnál csatlakozott hozzánk Bujna Ági és két barátnője, majd megpihentünk az egyik kocsma teraszán.

Szegeden a ferenceseknél laktunk ahol Makra Péternek köszönhetően finom halászlét kaptunk a Szélkakas vendéglőtől.

Este Dova szabadtéri vetítést szervezett. A környezettudatosságról és a kerékpározásról szóló kisfilmek és animációk láttán és annak tudatában, hogy ezt a vetítést egy ember szervezte másik nyolc embernek rájöttem, hogy érdemes harcolni egy jobb világért.

Az éjszaka kellemesen telt, jól esett a zuhany és a puha ágyban való alvás.

Sokáig pakoltam, összeszedtem a sátrat és reggeliztem.

A napelemes akkutöltő a csomagokra szerelve üzemelt.

A Tisza gátján elindultam Tiszasasra, hogy élelmet vásároljak.

A faluban megnéztem a régi szélmalom maradványait, majd élelem után kutatva bejártam az egész falut. A kocsmák kivételével minden bolt zárva volt.

Visszamentem a gátra, és haladtam Csongrád irányába. Az időjárás jó volt, kellemes napsütés melegített. A csongrád fele vezető út felénél találtam egy artézi kútat, ahol kimostam az egyik biciklis felsőmet, megmosakodtam és megtöltöttem az üres palackokat friss vízzel.

Csongrádot a Tiszán úszó fahídon lehetett megközelíteni.

Csongrád

A település nevét Székely róvásírással is kiírták.

Csongrádra érkezve rájöttem, hogy nem azért nincsenek nyitva üzletek, mert egyszerűen Vasárnap van, hanem azért, mert Pünkösd van. Sikerült találnom egy zöldségest, ahol banánt és zöldségeket vásároltam. Találtam egy büfét is, ahol megettem egy finom sonkás hamburgert.

Visszamentema Tiszaparti táborhelyemre, leültem a tópartra és rajzolgattam. Egy autó közeledett a gáton és megállt melettem. Egy házaspár szállt ki belőle és otthonos mozdulatokkal lepakoltak a melettem lévő asztalra. Megérkezésük után egyből beszélgetni kezdtünk, közben a férfi előkészítette a bojlis felszerelést, a nő pedig lecsót főzött.

Sanyibácsi, mint később kiderült a bojlis tó vezetője, folyamatosan mesélt izgalmas történeteket és a világról alkotott véleményét is megosztotta velem.

Elmondta, hogy színészek és politikusok is járnak a tóhoz, akik gyakran reggelig hallgatják a történeteit. Miután elkészült a lecsó, engem is vendégül láttak.

A történeteket hallgatva és a kapásjelzőt figyelve eltelt az idő és beesteledett, közben kaptam egy dedikált kalendáriumot, amiben a csépai tóról és Sanyibácsiról is van egy cikk.

Estére egy csapat bringás jelent meg a gáton, megjöttek Árpeszék. A tábortűz melett beszélgetve megismerkedtem néhány jófej bringással, akik másnap reggel visszaforultak.

A határ fele vezető úton csak egy kutya támadott meg, ez már pozitív meglepetés .

Bors

A határátkelés gyorsan megtörtént, de utána a tervezettel ellentétben nem tértem le a főútról, hanem végigmentem rajta Ártánd határáig.

Ártánd

Körösszakál

Magyarhomorog

Komádi

Sorra haladtam különböző falvakon, majd az egyik faluban rátértem a kerékpárútra. Igazi élmény volt olyan úton tekerni, ami csak kerékpárosok számára kászült, és tudni azt, hogy nekem van elsőbbségem az autósokkal szemben.

Vésztő

Bélmegyer

Az útszélen sok elütött állatot láttam, többek között két őzet, de még teknősök is áldozatául estek a száguldó autóknak.

Az első pihenőm egy emlékhelynél volt. A márvány tábla felirata alapján “Itt volt a régi rév, ahol 1849 Július 18-án PETŐFI SÁNDOR átkelt a Körösön, hogy Bem tábornok Erdényi seregéhez csatlakozzék.”

Itt leültem a gátra és megebédeltem.

Mezőberény után egy nagyon hosszú és egyenes szakasz következett, ami jó minőségű aszfaltos úttal kezdődött, majd elég hamar átváltott nagyon rosz minőségű földúttá.

A hosszú szakasz utolsó 10 kilóméterén csatlakozott hozzám András, aki a Szarvasi munkahelyére igyekezett. Útközben alkalmi idegenvezetőként mesélt a környéken található látványosságokról.

Szarvason még a kerékpárúton is sorompó védi a közlekedők biztonságát.

Öcsödnél egy kis üzletben bevásároltam alapvető élémiszerekből és a biztonság kedvéért egy palack ásványvizet is beszereztem.

Csépa

Az útszélen a sok cseresznye és meggyfa pirosló gyümölcsei megállásra késztettek és az ízletes gyümölcsökből nagyot falatoztam.

A Tiszaparthoz vezető út utolsó szakaszát sáros úton kelett megtennem.

Délután 5-re megérkeztem a Tiszapartra a holtárokhoz és táborhelyet kerestem.

A talaj nedves és sáros volt, így szedtem egy kevés száraz füvet és azzal takartam le a sátor helyén található sárfoltokat.

Felhúztam a sátrat és készítettem egy fotót magamról, majd vacsoráztam.

A Tisza gátján sétálva megnéztem a naplamantét, majd nyugovóra tértem. Az éjszaka kellemesen telt, kipihentem magam.

Június 11-én indulok Nagyváradról, hogy csatlakozzam Zita és Árpi világ körüli útjának első 3 napjához Temesvárig. Ők Budapestről indulnak, így én csak a második nap végén csatlakozom a csapathoz.

Ha szeretnél velem tartani, jelezd egy hozzászólásban és tájékoztatlak a részletekről.

Az Árpiékkal való találkozási pont 180 km távolságra van Nagyváradtól, a térképen látható útvonal azt a szakaszt jelöli.

A világ körüli útról további útvonalat és azzal kapcsolatos információkat a 360fokbringa.hu oldalon találsz.

A csomagtartóra felkerültek az esőkabátok és meleg ruhák.

Én egy 7 literes övtáskát, Zsuzsa pedig egy kis hátizsákot vitt magával. Az élelem szállítás gondolatát elvetettük, mondván, hogy útközben is megvásárolhatjuk a szükséges dolgokat.

Drágcséke

Az útszélén akác és bodzaillat terjengett a levegőben.

Tőkefalva

Magyarcséke

Dusafalva

Szombatság végén megálltunk egy panziónál, aminek vendéglője is van. Leparkoltuk a bringákat és rendeltünk.

Az ételeket nagyon finomra készítették.

Az ebéd elfogyasztása után Kerekesfalva irányába folytattuk az utazást.

Kerekesfalva

Csékehodos

Néha macskaköves, kanyargós és dombos úton tekertünk, de nem voltak megerőltető meredek szakaszok.

Karáncsfalva

Nánhegyes

Lankás

Lankás település mellett található a Vida-tó, (gyüjtőtó) amelynek gátja helyi anyagok felhasználásával készült.

A tó szélén található egy nagy tölcsér, azon keresztül távozik a víz.

A tó mellett haladva úgy döntöttünk, hogy átvágunk az erdőn Révtizfalu irányába.

A patak mellett haladva és néhányszor átkelve rajta elértük, hogy Zsuzsa mindkét lábbal belelépett a vízbe. Ennek ellenére haladtunk tovább, de egy adott ponton elakadtunk.

A nagy vízhozamú patak egy magas sziklafal alól tört fel. Kénytelenek voltunk visszafordulni.

Az erdő tele volt házidisznókkal és malacokkal.

Bihardobrosdról Vércsorog irányába haladtunk olyan úton, amit néhol még 10 centi sáros jég borított.

A tetőn megittuk a magunkkal vitt vízben oldható vitaminporokat és elkészítettük a szokásos csoportképet.

Vércsorogon az első ABC-ben élelmet vásároltunk és eltekertünk a faluvégére.

A faluvégén letelepedtünk és elfogyasztottuk a frissen szerzett táplálékot. Amikor befejeztük a vacsorázást, már este 11 óra volt és Nagyváradig még 40 kilómétert kelett megtenni.

Az éjszakai tekerés fárasztó volt, de végül éjjel 1:30-kor megérkeztünk Váradra.